Mik azok a tűzgömbök?
Meteorfizikai alapfogalmak:
( a pontos hivatalos definíciókat ld. lentebb )
Meteor – maga a fényjelenség, amelyet a világűrből a légkörbe beszáguldó kisebb-nagyobb természetes testek, kőzetek, porszemek (meteoroidok ld. később) keltenek a légkörben. A hatalmas kozmikus sebességek miatt (több km/s) a haladás során a súrlódástól felizzik a test körüli levegő, kialakul a fényesen izzó ion/plazma csatorna, majd ahogy a test anyaga teljesen elég, elporlad a fénylés megszűnik. A felizzási magasság kb. 80-150 km, a kihunyás 40-60 km-en történik. Meteoritokat adó tűzgömböknél ezen utóbbi adat 15-40 km. A meteorok népies neve, hullócsillag.
Tűzgömbök azok a fényes meteorok, amik elérik vagy meghaladják a 100 km-ről megfigyelhető -4 mg csillagászati fényességet, vagy ahogy a csillagászatban nevezik, magnitúdót. Megfigyelték, hogy a december március közötti időszakban a tűzgömbök gyakoribbak, akár naponta több is eshet belőlük, a hatás oka egyelőre még nem ismert.
Bolida – a hanghatással, pl. hangrobbanással, vagy többszörösen robbanó anyag esetén mennydörgés sorozattal járó tűzgömbjelenség neve.
Szuperbolida – azok a bolidák amelyek fényessége eléri vagy meghaladja a -17 magnitúdót, ezek megmaradó anyaga már igen nagy valószínűséggel meteoritként elérik a felszínt.
Meteorit – a világűrből érkező természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik légkörrel rendelkező égitest, például Mars, vagy a Titán hold stb.) atmoszféráján való áthaladáskor nem semmisül meg, túléli a zuhanást és eléri a felszínt.
Meteoroid – olyan 30 mikrométer és 1 méter közötti, szilárd természetes objektum ami bolygóközi térben mozog (az új IAU 2017-es definíció szerint). 1 méteres méret felett már kisbolygó/aszteroida töredékről beszélünk.
Mikrometeorit – megolvadt meteoroid mely túlélte a Föld légkörével való ütközést, jellegzetes mérettartománya 50 mikrométertől a 1 mm-ig terjed. A meteorithulláskor elpárolgó meteortest anyagából visszamaradó por a meteoritikus por, általában csapadék és/vagy a gravitáció miatt a felszínre lebegnek. Nagyon könnyen összetéveszthetők az ipari szennyezés és vulkanikus por részecskéivel. Gyűjtésük viszonylag egyszerű: csapadékból szűréssel, tetőkről száraz összegyűjtéssel, stb. Azonosításuk viszont kizárólag felkészült meteoritikus szakemberrel, laborral és bonyolult mérésekkel, igen drágán lehetséges, ezért 1-1 db azonosítása nem éri meg.
Meteorit-zápor – olyan meteorit hullás amikor az egyes darabok – a világűrben – már szeparálódva, külön-külön testként érkeznek a légkörbe és/vagy csapódnak a felszínbe. Ilyen az 1882-es híres erdélyi Mócs meteoritok zápora (közel 3000 db !, közöttük emberfej nagyságúak is voltak).
Meteoritical Bulletin – vagy magyarul Meteoritikai Közlöny, a Meteoritocal Society, a világ legnagyobb, szakmai körökben elfogadott meteoritikai társasága által működtetett, meteoritokat nyilvántartó digitális adatbázis. Link itt. MetBull – Meteoritical Bulletin (USA), a meteoritokat naprakészen nyilvántartó, leginkább elfogadott online katalógus nevének rövidítése.
Sötét repülés – angolul “dark flight”, a meteortest légkörbeni hullásának azon szakasza, amikor az izzó plazmacsatorna fénylése megszűnik és a meteortest már szabadeséssel hullik a föld felé, ez kb. 15-40 km magasságban történik. A sötétrepülés szakasza a meteorjelenség kihunyásától a felszínre való leérésig tart.
Abláció – hullás közben a meteortest külső felületének erős megolvadása és rétegszerű igen gyors leválása. A folyamat olyan gyors és agresszív, hogy valójában a test jobban hűl mint melegszik. Emiatt a frissen felszínt ért meteoritok gyakran hidegek, sőt deresek és SOHA nem forróak és tüzesek, nem gyújtanak ki semmit, ez utóbbi a TÉVHIT kategóriába esik! Egyetlen olyan meteoritról nincs hiteles feljegyzés, dokumentum, ami tüzesen izzott vagy lángolt és valamit kigyújtott volna.
Szemtanús meteorit hullás – olyan meteorit hullás melyet dokumentáltan, igazolható módon – szemtanúk – láttak, megörökítettek, kb. 1300 ilyet tart nyilván a Meteoritical Bulletin, ez az összes meteorit csupán 2 %-a ! Ma a videos, meteorkamerás rendszerek korszakában szinte mindegyik meteorit hullás ilyen. Meteoritical Bulletin hivatalos szemtanús hullás jelölései: Yc= a megerősített szemtanús hullás, Yp=valószínű hullás, de nem áll rendelkezésre elég bizonyíték.
Szórás mező – az terület ahová a meteorit (vagy tektit) anyag lehullik. Meteoritoknál általában ez egy vagy több ellipszis alakú rész (tektitnél inkább legyező alak). A legnagyobb tömegű metortestek a tehetetlenségüknél fogva a haladási irány szerint leginkább előrébb hullnak le, a többiek ahogy aprózódnak egyre hátrébb és szétterülve. A terület alakját az atmoszféra alsóbb rétegeiben történő robbanás(ok) és a magas, közép légköri szelek befolyásolják. Angol megnevezése strewn-field.
Tektit – nagyméretű kisbolygó vagy töredék becsapódásakor a kráterkivájási szakaszban megolvadt földfelszín anyag, mely a kataklizma során felrepül a világűr felé és visszahullva üvegszerűen megdermed. Ez tehát nem a meteorit közvetlen anyaga, hanem a becsapódáskor megolvadt földfelszíné, belekeveredve az impaktor alkotórészeivel. Színük általában fekete, zöld, sárgás, gyakran átlátszóak és nagy víztartalmúak.
Tektit szórásmezők – nagyobb meteorit-krátereket becsapódási események létrehozhatnak ún. tektit szórásmezőt, szakmailag inkább kiszóródási mezőt, azaz olyan területeket ahol azonos kémiai összetételű tektiteket lehet találni. Ilyen a Kelet-Ázsiai-Ausztrál szórásmező , ami egy kb. 800 ezer éve történt becsapódás és kontinensnyi területen szórt szét fekete tektiteket, a forrás kráter egyenlőre nem ismert. Tektitket ismerünk még az Elefántcsontparton, Atacama-sivatagban, Egyesült Államokban, Belizben, Csehországban, Egyiptomban. Általában valamilyen forrás kráter is van mellettük.
Impakt esemény – becsapódási esemény.
Impaktit – nagyméretű aszteroida becsapódása során keletkezett, módosult, sokkolódott kőzetek együttes neve. A becsapódás általában csak az égitest kérgét érinti és lokális hatású, ezért ezen kőzetek viszonylag vékony rétegben érintettek. Leggyakoribbak a töredezett és visszahullott, összeállt impakt-breccsák, az átolvadt, “átsült” szuevitek, a szemel láthatóan sokk-metamorfózist szenvedett nyomáskúpok, esetleg gyémántok és az elrepülő tektitek.
Impaktor – maga a becsapódó test. Nagy átmérők esetén (nagyobb, mint 50 m) a kőzet anyagú test elpárolog, vas-nikkel esetén valamennyi visszamaradhat belőle.
Kisbolygó vagy aszteroida – olyan – a törpebolygónál kisebb, de 1 méternél nagyobb – szabálytalan alakú szilárd égitest mely egy csillag (pl. a Napunk) körül kering, némelyiküknek holdja is van. Legtöbbjük a protoplanetáris korongból származik, melyek nem álltak össze bolygóvá a csillagrendszer kialakulásakor. A meteoritok legtöbbje a Mars és Jupiter között lévő ún. fő aszteroida övből érkezik. Ebben az övben ugyanis, egyik objektum sem tudta kisöpörni a teljes pályát még milliárd évek alatt sem, valószínűleg a nagyon nagy tömegűnek számító szomszédos Jupiter bolygó zavaró hatása miatt. Emiatt az itt lévő törmelék nem tudott bolygóvá alakulni és szerencsénkre változatlanul megőrizte a naprendszer hajnalának első 100-150 millió évében megállapodott anyagot. Innen származnak a meteoritok ( a holdi, marsi eredetűeket leszámítva).
A hivatalos, pontos meteorcsillagászati alapfogalmakat, jelentésüket az IAU alapján itt adjuk meg:
A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union , IAU) F1 jelű bizottsága javaslatára az IAU a 2017. április 30-án tartott elektronikus szavazáson az alábbi meteorcsillagászati fogalmakat és hozzájuk tartozó magyarázatokat vezette be.
Az IAU szerint azért volt szükség az új fogalmak és magyarázatok bevezetésére, mert:
– a tudományos szakma és a nagyközönség körében korábban állandó zűrzavar uralkodott a meteorcsillagászattal kapcsolatos kifejezések helyes használatával kapcsolatban,
– illetve az IAU 1961-es közgyűlésén elfogadott korábbi definíciók mára elavultak, az új ismereteink azokat túlhaladták.
Meteor maga az a fényjelenség és a hozzá kapcsolódó fizikai jelenségek (hő, sokk, ionizáció), amit egy nagy sebességű szilárd tárgy a világűrből a gáznemű légkörbe való behatolásakor hoz létre.
Meteoroid olyan nagyjából 30 mikrométer és 1 méter közötti méretű szilárd természetes objektum, ami a bolygóközi térben mozog vagy onnan érkezik.
Bolygóközi por olyan finom eloszlású szilárd anyag, amelynek részecskéi a meteoroidoknál általában kisebbek és a bolygóközi térben mozognak vagy onnan származnak.
Meteorit minden olyan szilárd természetes szilárd objektum, amely egy gáznemű atmoszférában túlélte a meteorfázist anélkül, hogy teljesen elpárolgott volna.
Meteorfüst (meteornyom) olyan szilárd anyag, amely egy gáznemű atmoszférában a meteorfázis közben elpárolgott anyagból kikondenzálódott.
Magyarázó megjegyzések és másodlagos meghatározások (félkövéren szedve a fogalom):
Magyarázó megjegyzések a meteorhoz :
• A meteorjelenséget egy meteoroid, aszteroida, üstökös vagy bármilyen szilárd anyag is okozhatja egy bolygó légkörében a sebesség, a tömeg és az átlagos-szabad úthossz megfelelő kombinációjának eredményeként.
• Kellően sűrű légkörrel rendelkező bolygón vagy holdon is előfordulhatnak meteorok.
• Egy légkör nélküli test felszínébe közvetlenül becsapódó meteoroidot kísérő sugárzási jelenséget nem meteornak, hanem becsapódási felvillanásnak (impact flash) nevezzük.
• Tűzgömb vagy bolida, olyan meteor amelynek abszolút vizuális fényessége meghaladja a –4 magnitúdó (jele: mg). Az abszolút vizuális fényesség a 100 km távolságból érzékelt meteor fényesség értéke, magnitúdóban mérjük.
• Szuperbolida, olyan meteor amelynek abszolút vizuális fényessége meghaladja a –17mg-ót.
• A meteornyom vagy ionnyom, a meteor elhaladása után a röppálya vonalán megmaradt fénynyom.
Magyarázó megjegyzések a meteoroidhoz :
• Azért a “nagyjából” jelző, mert az 1 méter nem egy létező fizikai mérethatár; hanem megállapodás alapján került kijelölésre. Az egy méternél kisebb és nagyobb testek populációja folytonos jellegű, az 1 méternél nagyobb testek uralkodóan inkább aszteroida törmelékek, nem pedig üstökösökből származó anyag.
• A „nagyjából”, azért is, mert a 30 mikrométeres mérethatár szintén nem egy létező fizikai határ, ez is megállapodás eredménye. A 30 mikrométernél kisebb és nagyobb testek populációja szintén folytonos jellegű. A 30 mikrométernél kisebb testek jól sugározzák ki a hőt és nem párolognak el a légkörbe való belépéskor.
• Meteormegfigyelésnél, minden meteort okozó objektumot meteoroidnak nevezünk, függetlenül annak mérettől.
• A meteoroidraj olyan meteoroidok csoportja, amelyeknek közös eredete és hasonló pályája van. A meteorraj olyan meteorok csoportja, amit ugyanazon meteoroidraj meteoroidjai hoznak létre.
Magyarázó megjegyzések a bolygóközi porhoz :
• A Naprendszerben lévő por megfigyelhető, ilyen az állatövifény porfelhője, annak sávjai és az üstökösök porcsóvája. Ilyen összefüggésben a „por” mint kifejezés itt nem a ~30 mikronnál kisebb szilárd részecskékre vonatkozik; az állatövifény pora és az üstökös porcsóvája ennél nagyobb részecskéket is tartalmaz és ezeket nevezhetjük meteoroidoknak is.
• A kicsi porrészecskék a légkörbe belépve, nem idéznek elő meteorjelenséget, nem olvadnak meg hanem többé-kevésbé érintetlenül leülepednek a talajra. A bolygóközi por részecskék (IDP) a légkörben összegyűlt részecskék, a bolygóközi térben ezeket, egyszerűen porrészecskéknek nevezik. A mikrometeoroid kifejezés itt nem ajánlott.
• A megolvadó meteoroidok kisméretű (jellemzően mikron méretű) nem elpárologott maradványait meteoritos pornak nevezzük. Egy bolida jelenség után ezek, mint füstnyom (pornyom) figyelhetők meg a légkörben.
Magyarázó megjegyzések a meteorithoz :
• A légkörben lévő meteoroid meteorittá válik, ahogy az abláció leáll és az objektum sötétrepülésben esik a felszín felé.
• Az 1 milliméternél kisebb méretű meteoritot mikrometeoritnak nevezzük. A mikrometeoritok nem rendelkeznek a frissen hullott meteoritok jellegzeteségeivel, mint például az érintetlen belső szerkezet és olvadási kéreg.
• A légkör nélküli testek felületén lévő idegen tárgyak nem meteoritok (azaz „nincs meteorit meteor nélkül”), ezek becsapódási törmelékek.
Magyarázó megjegyzés a meteorfüsthöz (meteornyomhoz) :
• Ezek mérete jellemzően a 100 nm alatti tartományba esik.
A fentiek közül néhány egy ismertető ábrán ( American Meteor Society alapján ):
